Autóval nyaralni úgy, mint a filmekben

Emlékszem arra az időszakra, amikor végre belevágtam a jogosítvány megszerzésébe. Izgatott voltam, hiszen végre valami újat tanulhattam, olyat, aminek a hasznát is veszem a jövőben. Sokat gyűjtögettem rá, hiszen mindenki tudja, hogy a jogsi megszerzése nem olyan olcsó dolog.

Azért is szerettem volna letenni a jogsit, mert szerettem volna olyan kirándulásokat és nyaralásokat, mint amilyeneket a filmekben lehet látni. Amikor a haverok összegyűlnek, beültök egy kocsiba és száguldotok az autópályán ragyogó napsütésben és közben zenét hallgattok. Senki nem zavar titeket, akkor álltok meg, amikor csak akartok. Szerintem ez nagyon menő, mindig is erre vágytam.

Másrészt az ilyen utazások azért is jók, mert tényleg ti döntitek el, hogy mikor és hol álltok meg, így aztán több helyet is meg tudtok nézni, viszont a busznál, vonatnál vagy repülőnél ez nem lehetséges. Persze a repülés sokszor igencsak kényelmes, ha messzebb megyek, én is repülővel megyek. Azonban, ha megoldható és nem olyan messzire megyünk és esetleg még költséghatékonyabb is a dolog, akkor mindenképpen szerettem volna átélni ezt az érzést és autóval menni.

Sikerült is letennem elég rövid idő alatt a jogsit, csak arra koncentráltam munka mellett, így nem is húztam sokáig az időt. És utána már olyan dolog történt, amire nem is gondoltam volna. Apukám abban az időszakban szerette volna lecserélni az autóját, erről anyukámmal már régóta beszélgettek. Azt mondta, ha talál egy olyan autót, ami megfelel az elvárásainak, akkor megveszi és a régebbit pedig nekem adja. Először meglepődtem, mert mondtam is a szüleimnek, hogy én nem szeretnék azok közé tartozni, akiknek a feneke alá a szüleik benyomnak egy autót. Azonban apukám ezt tényleg szívből ajánlotta fel, nekem pedig jól jött a dolog, mert nem kellett több százezer forintért autót vennem, amit egy idegen használt előtte, amit nem ismerek, aminek bármikor bármi baja lehet, mert nem tudom a kocsinak a múltját, ha lehet így fogalmazni.

Szóval elfogadtam a kocsit, és nagyon boldog voltam. Előtte persze azért apukámmal is sokat gyakoroltunk, sőt, anyukám is beült a kocsiba, mikor gyakoroltunk, mert nem akartak csak úgy elengedni a nagyvilágba, egyedül. Amit meg is értek, így biztonságosan tudtam gyakorolni és nem kellett feszengenem.

Amikor már érezte apukám is, hogy nem lesz gond és, hogy nem kell most már állandóan felügyelnie, akkor szépen megszerveztük a haverokkal, hogy lemegyünk valahova a vízpartra, egy hétvégére. Nyár volt, forróság, szóval ez volt a legjobb döntés.

A barátaim között vannak olyanok, akik elég jól értenek az autókhoz, sőt, apukám is nagyon benne van a témában, így minden nap tanultam valami új kifejezést. Engem az autók annyira nem érdekeltek sosem, addig a pillanatig, amíg végre egyedül kezdtem el vezetni. Akkor már sokkal jobban értékeltem mindent, érdekelni kezdett, mi és hogyan működik, mikor mire kell figyelnem, és ha tönkremegy valami, akkor az autószerelőnél is nagyon füleltem, hogy miről beszél, és hogyan oldja meg a problémát.

Apukám egy nagyon szép kocsit vett, szerencsére a színe ugyanolyan maradt, mint a régi, amit én használok. Csodaszép kék, csak nagyobb, mint az enyém és a drágább kategóriába is tartozik. Most már én is sokkal jobban értek az autókhoz, és azóta sok helyen jártam, ahova autóval mentem és igen: olyan volt az utazás, mint a filmekben, amit meséltem.