A bátyám autója

A bátyám, Norbi nagyon szereti az autóját. Egy feltuningolt kis Suzukit hajt, és sokat bütyköli. A haverjaival sokszor kimennek a közeli mezőre, hogy egy kicsit „autózzanak”. Én nem rajongok a kocsikért, egyszer kimentem velük, és megállapítottam, hogy ez nekem túl félelmetes. A kis esti autózásuk elég vad volt, szerintem minden fáradt gőzt ekkor eresztettek ki.

Norbi persze dolgozni is autóval jár, így különösen nagy érvágás volt neki, amikor egyik reggel az autó nem indult be. Mivel amúgy is bütykölgeti néha az autót, gyorsan odaszólt a munkahelyére, hogy késni fog egy órát, gondolta, ránéz a kocsira, és ha nem tudja megcsinálni, akkor bemegy a munkahelyére busszal.

Nekem nem volt suli, és már ébren voltam, úgyhogy végignéztem a szenvedéseit. Persze végül busszal ment be, de szerintem vagy két órát késett.

Délután aztán egyenesen a garázsba érkezett, és estig ott is maradt, azon töprengve, hogy mi lehet a baj a kocsival. Én lementem egy kicsit hozzá, hogy megnézzem, hogy halad, és vittem neki egy adag banánturmixot, mert már jó ideje a garázsban volt, szerintem étlen-szomjan. Annyira hálás volt, hogy ez csak megerősítette a gyanúmat.

Azt mondta, szerinte az olajszűrővel lesz valami probléma. Csak éppen nem volt nála otthon olajszűrő fogója, ezért nem tudta eltávolítani, hogy tüzetesebben is megvizsgálja.

Fogalmam sincs róla, mi lehet ez az eszköz, de a nevét pontosan megjegyeztem. Szerintem Norbi igazából magában beszélt, mert tuti nem gondolhatja, hogy értettem azokat a szavakat, amiket a szónoklata közben használt. Gyorsan felszaladt a szobájába, és megnézte, hogyan tudja eltávolítani az olajszűrőt. A kedvenc honlapja persze az olajszűrő fogót javasolta.

Végül, nagy-nagy nehézségek árán, Norbinak sikerült házilag összebarkácsolnia egy, az előbbi szerszámra emlékeztető tákolmányt, és szerencsére csak azután ment végleg tönkre, hogy eltávolította vele az olajszűrőt. Persze a biztonság kedvéért berendelt a honlapról egy ilyen eszközt, hogy, ha legközelebb szükség lenne rá, ne kelljen másfél óra alatt nagy nehezen összekínlódni még egy házi fogót.

Én egész jókat nevettem rajta, de csak amíg el nem kezdett komolyan is autót szerelni.

Ez már nem volt olyan érdekes, nem is beszélt közben, csak néha szusszant vagy morrant föl kicsit hangosabban.

Be is somfordáltam a lakásba, és inkább megnéztem egy filmet. Csodák csodájára, Norbinak sikerült megszerelnie még este az autót. Bár már jó késő lehetett, mire befejezte, mert én csak másnap reggel tudtam meg a dolgot.

Anyu mesélte reggelinél, hogy a bátyám nagy boldogságában azt is fölajánlotta, hogy bevisz a suliba. Szerettem, ha ő dob el, szerintem az sokkal menőbb, mint, ha egy szülő autójából száll ki az ember. Persze az osztálytársnőim amúgy is odavannak Norbiért, hadd olvadozzanak tőle egy kicsit.

Persze a suliba menet a bátyám részletesen kifejtette, hogy milyen probléma volt az olajszűrővel, amiből én természetesen egy mukkot sem értettem, de becsületesen végighallgattam a dolgot.

Azt tudom, hogy ez az autószerelés nem tesz jót a bőrnek, mert Norbinak is kellett adnom egy kis kézkrémet, mielőtt kiszálltam a kocsiból. Mondta, hogy teljesen kikészült a kezén a bőr.

Persze a lányok rögtön megrohamoztak, amikor látták, hogy Norbi hozott el, én meg rögtön elmeséltem nekik, hogy ő szerelte meg az autóját tegnap este. Persze a fiúknak is megpróbáltam fölvágni a sztorival, főleg Daninak, aki nagyon tetszik. Mondtam nekik, csak úgy lazán, hogy az olajszűrő a kocsi lelke, de egy kicsit furcsán nézett rám, úgyhogy inkább elhallgattam ezek után, nem fejtegettem tovább a témát.

Azért szerintem Dani sejthette, hogy miért hoztam föl a témát, és a következő szünetben oda is jött hozzám beszélgetni, aminek nagyon megörültem.

Mikor hazaértem, mondtam is Norbinak, hogy milyen jó napom volt miatta, a lányok körülrajongtak, és még Danival is dumáltam.

Azt is hozzátettem, hogy szóljon, ha legközelebb megy autót szerelni, mert biztosan benézek hozzá egy kicsit.