Csabi és a padlófűtés

Csabi imád autózni. A haverjaival mindig versenyeznek, hogy kinek van jobb kocsija. Kié tud gyorsabban menni, kié mennyiről gyorsul, kié a legszebb, legkényelmesebb, mindent sorra vesznek. Mi csajok ettől már kivagyunk. Ha egy autó megy, és nem néz ki ocsmányul, az már nekem jó. De ezek a fiúk! Állandóan csak a kocsikról tudnak beszélni! Csabival már egy ideje gyűjtünk, hogy fel tudjuk újítani a házunk. De persze ha csak tehetné, minden pénzét a kocsijába fektetné. Hogy az menőbb legyen, mint a haveroké! Persze, ez fontos. Igazából nem tudok rá haragudni. Azt mondja a fiúknál a jó kocsi olyan, mint nálunk, nőknél a jó táska. Ebbe van valami, de egy táska mégsem kerül annyiba, mint egy kocsi! Legalábbis amelyekről Csabi tud.

  • Figyelj! – szóltam hozzá egy nap. – Meg kéne beszélnünk valamit. Mire fordítsuk az összegyűjtött pénzünk?
  • Esetleg vehetnénk neked is egy kocsit.
  • Kedves tőled… – néztem tőled. – De ezt már megbeszéltük. Két kocsit egy háztartásba fenntartani borzasztó sokba kerül. Azonkívül én jobban preferálom a tömegközlekedést.
  • Rendben. – egyezett bele. – Akkor mit tanácsolsz?
  • Szerintem, ha hosszútávon gondolkodunk, megérné, hogy a konvektoros fűtést lecseréljük elektromosra.
  • Milyen felnőtt! – mondta Csabi.
  • Igen. Ne aggódj, utánanéztem a dolgoknak, és találtam az interneten egy weboldalt, ahol nagyon sok mindent lehet olvasni az elektromos rendszerről, és a padlófűtés áraknak is utánanéztem.
  • Szuper! Akkor te már mindent tudsz!
  • Mindent is!
  • Na ehhez gratulálok!
  • És téged nem érdekel hogy mibe fektetjük a pénzünk?
  • Ja, hogy ezt már eldöntötted?
  • El én!

Erre persze megsértődött. Nem értettem, mért van úgy oda, hiszen megszokott dolog már, hogy a felelősségteljes döntéseket én hozom meg a családba. Igaz, még nem házasodtunk össze, és nincsenek gyerekeink, de elég régóta élünk együtt. Nevezhető már egy kis családnak. Természetesen összevesztünk. Végül ezt mondtam neki:

  • Rendben! Ha nem akarsz padlófűtést, akkor nem lesz! Költsünk csak mindent a kocsidra, legfeljebb majd benne alszunk!
  • Én nem ezt mondtam! De tudod mit? Neked hiába is magyarázok!

Ezt követően fogta magát és elment kiszellőztetni a fejét. Időközbe rájöttem, hogy talán nem nekem kéne meghozni minden döntést, és nem lehetek ilyen akaratos.

Mire erre rájöttem, visszatért.

  • – Figyelj, Dóri! – mondta nekem. – Utánanéztem az elektromos fűtésnek. Tényleg nem hangzik rosszul! 15 év garanciát adnak!

Ezt követően pedig kibékültünk. Természetesen én is elnézést kértem. Ahogy ez lenni szokott ilyenkor.

Csabival ezután együtt hívtuk fel a céget, akik készségesen elmagyarázták a folyamatot, aztán pedig eljöttek hozzánk felmérni a terepet. Kiderült, hogy nem is kerül olyan sokba, mint ahogy gondoltuk, így marad pénz valami másra is! Talán egy új táska? Azt határoztuk, hogy még meglátjuk! Na rendben. Úgy már jó lesz. Miután mindent lerendeztünk, elkezdték beszerelni a fűtőszálakat.

Közben szerencsére egyre több időt töltöttünk együtt, és végre nem csak a haverjaival volt elfoglalva. Ennek nagyon örültem. Kiskoromtól kezdve vágytam padlófűtésre, mivel az első házunkba olyan volt. De aztán a sok költözés háztól-házra nem igazán tetszett. Így viszonylag hamar elköltöztem otthonról, és Csabival vettünk egy új házat. Szerencsésnek tartom magam, hogy ezt megtehettük, de persze a régi nehezebb körülmények miatt a spórolás, a takarékoskodás híve vagyok. Már egy éve megpattant a fejembe az ötlet, hogy le kéne cserélni a konvektoros fűtést energiatakarékosabbra. És most megtörtént! Csodálatos érzés reggelente, hogy mikor felkelek nem is muszáj bundapapucsot húznom, elég csak kényelmesen kisétálnom, és megcsinálni a kávét, meginni, és csak utána felöltözni. És mégsem fázom, mert a talpam alatt meleg a talaj… Mondjon akárki akármit akar, egy meleg otthonnál nincs jobb!